Ma volt hosszú idők óta egy mélypontom. Mindezt az váltotta ki, hogy túl sok mindent kell/kellett elintéznem hirtelen, és ilyenkor az én agyam leblokkol és csak dobálja fel a lehetőségeket, amiket már jómagam sem tudok követni. Ekkor kérem a segítséget kedves nővéremtől, aki agyal helyettem, mappázza kis gondolataimat, és voilá, Málna kezdi látni a szenet a gyémántban.
Befutott két melólehetőség, amelyikből egyet elszalasztottam (túl sokáig gondoltam át a dolgot, valakinek pedig gyorsabban pörgött az agya…), ezután jött még egy, ami felborította a holnapi napomat- teljesen. Így a szombatom csupa rohanásból fog állni.
Mindenesetre jelenleg olyan állapotba kerültem, mint akit seggbe löttek egy nyugtatóval…
Szóval, nehéz “a zélet”, hát le kell fogyni belőle a káros-zsíros felesleget.
